2.rész.- Egy pár dolog Rékáról

Hihetetlen, hogy már az iskola második napja, de én már megint gyomor györccsel és félelemmel ébredek, pedig tegnap minden rendben volt. Szívesebben maradtam volna még ágyban, akár egész nap tudtam volna sorozatokat nézni, csak hát iskolába muszáj menni. Feltápászkodtam az ágyból és leszaladtam a konyhába. Anyu szokásosan sürgött- forgott, a konyha már csillogott a tisztaságtól és reggelit is készített. Nyomtam egy puszit az arcára, majd lassan neki álltam a sonkás szendvics  megevéséhez.Tíz perc alatt kb 2 falat csúszott le, ezért anyu figyelmeztetett, hogy gyorsíthatnák a tempómon, mert különben el fogok késni.Több se kellett, fogtam a szendvicset és becsomagoltam alufóliába.
-Hát te mit csinálsz?- fordult felém anyu
-Tényleg igazán finom lett, de inkább a suliba eszem meg.- néztem rá
-Hát jól van.- rápillantott az órájára.- Tizenkét perced van indulásig.
-Úr isten!- kiáltottam és úgy futottam a fürdőbe, hogy az olimpiai futók se értek volna utol.
Fogat mostam és sikeresen magamra köptem a felét... Göndör hajam van, ami ilyenkor áldás, mert semmit sem kell vele csinálnom.Megfésültem azért, hogy nézzen is ki valahogy, majd egy laza barnás sminkkel társítottam.Felrohantam a szobámba öltözni. Fekete cső farmert, egy laza inggel és tornacipővel vettem fel. Felkaptam a táskámat és a fül hallgatómat kezdtem kikobozni (közbe majdnem leestem a lépcsőn). Bedugtam a fülembe és megszűnt a világ körülöttem. Arctic Monkeys :I Wanna Be Yours... az egyik kedvenc zeném. A pocsolyákat kikerülve sétáltam a suli felé, a szemerkélő esőben. Kapucnival a fejemen és fül hallgatóval a fülemben, betértem a suli utcájába. Ma is csak négy osztály főnöki óránk van, szóval a táskám még elég könnyű. Az iskolához érve, majd az ajtón besétálva megpillantottam az osztályomat. Az emeleten található szekrényembe beraktam a barna kabátomat és elindultam a termünk felé. Kiszedtem a fülemből a fül hallgatót, mielőtt még elveszi valamelyik tanár. 
-Sziasztok!- köszöntem
Éppen egy alufólia dobálós csata közepén érkeztem, ezért a helyemre slisszoltam és leültem. Gréti mosolyogva fogadott. Egy magazint olvasgatott a padján ülve, valamint Gergővel beszélgetett. Valaki megdobta Gréti fejét, erre ő megfogta és erőteljesen eldobta Kriszti felé. Sikerült elhajolnia, szóval csak a falat találta el.
-Jó reggelt!- köszönt az ofő
-Jó reggelt!- köszöntünk és gyorsan mindenki leült a helyére
-Hétfőtől elkezdődik a szak körök hete, ahol választhattok magatoknak foglalkozásokat.Lehet jelentkezni foci,dráma- ének, irodalom, rajz, média szak körre. A folyosókon lehet aláírni a papírokat. Valamint jövőhéten megismerkedhettek a tanáraitokkal. Legyetek tisztelet tudóak és udvariasak velük.- mondta.- Csendben elfoglalhatjátok magatokat.
Márk hátrafordult hozzám, nekem pedig elállt a lélegzetem. Kicsit elmosolyodtam és tuti, hogy lángvörös volt a fejem. Valamit mondani akart, de akkor Kriszti félrehívta. Az apró mosoly az arcomról eltűnt, és a színem is visszatért normálisra...
-Nelli, átjössz ma délután?- kérdezte Gréti
-Bocsi..ma nem érek rá, de a holnapi nap jó lenne.- mosolyogtam
-Okés.
Eltelt a négy óra és az eső sem esett már. Kivettem a kabátomat a szekrényből, majd elindultam a lépcsőn lefele.
-Merre mész?-kérdezte Márk
-Amerre tegnap.- vigyorogtam
Amint azon gondolkodtam, hogy miért ennyire ellenálhatatlanul aranyos és helyes, észre sem vettem, hogy mellettem sétál. Megpróbáltam minnél lassabban menni, hogy ez a pillanat sokáig tartson.
-Miket szeretsz csinálni?- törte meg a csendet
- Hát.. szeretek zenét hallgatni, énekelni, olvasni.. igazából elég sok mindent szeretek.És te?- néztem rá
- Ja, ezeket én is. Meg kockulni. Cs-zni, Lol-ozni, COD-ozni.- nevetett
-Ebből a felét nem értettem.. de biztos jó lehet.
Márk édesen beletúrt a hajába én meg kicsit elpirultam. Kénytelen voltam lehajtani a fejem, mielőtt meglátná. Sajnos ez az idő elrepült és észre se vettem, hogy már otthon vagyok. Nagyon aranyos és jófej srác.

Az ajtón belépve anya fogadott aki a napomról kérdezett, én pedig szokásomhoz hìven csak annyit válaszoltam, hogy "semmi különös".

Felsiettem a szobámba és eszembe jutott, hogy el kell mennem a kávézóba, ahol reményeim szerint megtalálom Gábort.A naplót betettem a táskamba és szinte kiszaladtam a házból. Mondanám, hogy jót tesz a friss levegő, de a gyárakból kiáramló füst miatt a tüdőm már vasporos. Az út gyorsan telt. A kávézóban alig ültek páran.Leültem egy nekem tetsző asztalhoz ês kértem egy pohár kólát. Közbe jöttek- mentek a vendégek, én pedig a tekintetemmel Gábort kerestem. Egy férfin akadt meg a szemem aki a haját csavargatta és pont ugyanúgy viselkedett, ahogyan Réka leìrta. Odamentem hozzá és leültem vele szembe.

-Igen?- kérdezte halk rekedt hangon

-Maga Gábor?- kérdeztem vissza

-Ismerjük egymást kisasszony?

Nem válaszoltam, szimplán elé csúsztattam a naplót. Gábor először csak furcsán nézett rám, majd fellapozta a kis könyvet. Hirtelen lesápadt, majd visszaadta.

-Mit akarsz tőlem?- nézett rám komoran

-Csak egy kicsit többet megtudni Rékáról.- suttogtam

-Szerettem. Egy buliban ismerkedtünk meg. Az emberek elìtéltek, mert nem a sajàt korosztályomból választottam. Aztán elhidegültünk egymástól... Azt mondta nem bìrja tovább és szakìt velem, azóta megpróbált öngyilkos lenni és zárt osztályon van.- felelte

-Pontosan melyikbe?

-Leìrom a cìmet...

Gábor átnyùjtott egy papìr darabot, én pedig megköszöntem a segìtséget és elindultam haza.

Ez egyszerűen hihetetlen...megpróbált öngyilkos lenni?Meg kell találnom.

1.rész.-09.01

Elérkezett a suli első napja. Eléggé izgulok, hiszen kihagytam a gólyatábort, és már mindenki ismer mindenkit, csak én maradtam itthon. Mi a biztosíték arra, hogy jóba leszek mindenkivel? Semmi. A szüleim már biztos falra másznak a sok nyavalygásomtól, amit tíz percenként lerendezek. Nem igazán voltam elragadtatva a tükörben látott képtől, ezért kezdtem magammal valamit. A hajamat kiengedve hagytam, mivel hullámos és passzol az arcomhoz. Feltettem egy enyhe sminket, ami alapozóból, szempillaspirálból és tusból állt. Farmert és kék, kockás inget választottam, egy magas szárú fehér cipővel. Mikor már, épp elviselhető kinézetet alkottam magamnak, rájöttem, hogy a telefonomat este nem tettem fel töltőre és 5%-on van. Gyorsan feltettem tölteni. Már csak huszonöt perc maradt indulásig, én pedig még nem is reggeliztem. Leszaladtam a földszintre, ahol anyu várt a reggelivel. Anya szakács, ezért imádom, amikor ő főz nekünk. Palacsintát sütött, ami isteni lett.
-Most már indulnod kéne!- mondta apu, egy nagyot sóhajtva
-Egy pillanat!- válaszoltam, majd felszaladtam az emeletre a táskámért és a telefonomért.
A telefonom 35%-ra feltöltött, aminek nagyon örültem, talán kibír négy órát.Ma csak négy osztályfőnöki óránk lesz szerencsére. Ismét leszaladtam, majd a bejárati ajtó felé siettem.Megpördültem a tengelyem körül, mert eszembe jutott, Fruzsi első gimis napjából tanulva, hogy ha nem köszönök el, akkor azt fogják, hinni, hogy elzárkózom. Megöleltem anyut és aput, aztán végleg elindultam a Bánki Donát Gimnázium felé.
Két tannyelvű iskola, angolt és olaszt tanulunk. A felvételi éppen, hogy sikerült. Nem mondanám magam jó tanulónak, de azért a legrosszabbak közé se sorolhatnak. A sulihoz vezető út, nem olyan hosszú, inkább csak, annak tűnik, mert sokat kell kanyarodni.
A suli elé érve átfutott, az agyamon, hogy még hazamehetek, vagy akár elszökhetek egy másik országba. Inkább szembe nézek egy újabb akadállyal, hiszen úgyis csak pár órát kell kibírnom. Az ajtón belépve, megcsapott a stressz és az "úristen megint suli van" érzés. Apró gyomorgörccsel besiettem az osztályterembe, ahol még csak hatan voltak. Az osztálylétszám 19. Köszöntem, aztán kiválasztottam egy helyet magamnak, az ablak felőli padsorban a harmadik helyet. A padtársam egy szőke hajú lány, aki nagyon aranyos rózsaszín ruhákban volt, bár egy kicsit "túl" cuki. Előttem és mögöttem még üresen álltak a helyek.
-Téged nem láttalak a gólyatáborban...- elmélkedett a lány
- Nem, én nem voltam.Amúgy a nevem Nelli.És te pedig...?-  néztem rá
-Gréta.- mosolygott
Hirtelen egy csapat futva érkezett a terembe, majd csapták be az ajtót maguk mögött. Valaki az ajtó másik oldalán próbálta kinyitni az ajtót, de hiába, mert ezen a végén hárman tartották. Mikor a külső ember végleg feladta, itt is elengedték, majd bejött az a fiú is. Röhögtek egy jót, aztán helyet keresek maguknak.
- Márk.- nyújtotta a kezét egy fiú aki elém ült
- Nelli.- ráztam meg a kezét
Csak egy pillanatig tartott az egész, aztán már ment is vissza ahhoz a csapathoz. Apró mosoly ült az arcomra. Szőke haja van és kék szeme, egyszerűen nagyon nagyon helyes. OMG...
Elővettem a füzetemet és egy kék tollat. Kitéptem egy lapot, majd odanyújtottam Grétának, hogy írja rá a telefonszámát. Ez van...szeretek ismerkedni.
"Kovács Gréta
06305981475"
Mikor adta volna vissza a papírt, valaki előbb kivette a kezéből mint én és felkiáltott.
-Valaki adjon egy tollat!- kiabálta egy barna hajú, eléggé alacsony fiú.
Odaadtam neki az enyémet és írni kezdett a lapra. Végül is körbe ment az osztályon és egy páran felírták a számukat rá. Grétához ért a papírlap, majd ismét írni kezdett rá.
Kriszti,Gergő,Dávid, Adri száma rajta volt, aztán megfordítottam és apró betűkkel ott volt Márké is.
-Hívd fel csajszi!- kacsintott Gréti
Gyorsan előkaptam a mobilomat és beleírtam mindenki számát. Eléggé jó fejnek tűnik a társaság, szóval már nem annyira félek köztük.
Az osztályfőnökünk sietett be a terembe, utána pedig helyet foglalt. Kissé idegesnek tűnt, ezért próbáltunk csöndbe lenni, de hiába, mert mindenki "Első nap és nem ismerek senkit" feeling-be volt.
Azt az utasítást kaptuk, hogy vegyünk elő egy füzetet és írjuk amit  diktál. Csak a szokásosat, ami annyiból állt, hogy mennyi az osztálypénz, miket szabad és miket nem, saját felelősségre hozzunk értékes dolgokat, blablabla... Igazából, nagyon gyorsan eltelt ez a négy óra, szinte észre sem vettük. Úgy érzem sikerült megbarátkoznom mindenkivel, ezért boldogan és kivirultan indultam hazafelé. Ekkor még nem számítottam semmire. Fél úton, hirtelen valaki utánam kiáltott.
-Nelli!
Megfordultam és akkor csodálkozva pillantottam meg azt a társaságot, akik ma egész nap együtt voltak. Dávid, Kriszti, Gergő, Adri, Gréti, Laci és...és Márk. Mosolyogtam és egy helyben álltam, amíg oda nem értek hozzám. Azt sem tudtam, hogy miről beszélnek, de jobb volt úgy hazamenni, hogy nem vagyok egyedül.
Egész úton röhögtünk, mert tényleg, elképesztően viccesek és kedvesek,pedig még csak most ismerkedett meg az egész osztály.
Már szétfoszlott az egész csapat, csak Gréti jött velem egy utcába. Sikerült kibeszélnünk, a mai napot és a helyes fiúkat (ami elmaradhatatlan) .
A házba érve, letettem a táskámat és anyut kerestem.
-Hahó!- kiáltottam
-A konyhában vagyok!
Megöleltem anyát és készültem a beszámolóra, mert biztos, hogy mindent tudni akar.
-Milyen napod volt?-kérdezte
-Nagyon jó. Mindenki kedves, már barátaim is vannak!- vigyorogtam
Miután végigbeszéltük, hogy mit mondott az o.fő, megcsörrent a mobilja, ezért csak intet, hogy nyugodtan feljöhetek. A lépcsőn felszaladtam és beleültem a fotelembe. A laptopomat az ölembe helyeztem és felnéztem Facebookra. Hihetetlen, hogy már most bejelölt, szinte a fél osztály, köztük Gréti is,aki már üzit is küldött. Válaszoltam neki, aztán elhatároztam, hogy megteszem, amire egész nap vártam. A kezembe vettem Réka naplóját. Egy pár percig csak néztem és forgattam a kezeim közt, aztán beleolvastam.
"1998.12.04.
Az életem fenekestül felfordult mióta Gáborral találkoztam. IV. kerületi kávézóban találkoztunk. Gábor mindig oda jár. A szokásos helyén ült ma is. Szokásos hajtekergetés, miközben kávéját itta. Nem köszöntem neki, mivel megegyeztünk, hogy nem mutatkozunk együtt nyilvánosan. Senki nem tud rólunk. Természetesen amint észrevett, befejezte a kávé ivást és elindult kifizetni azt. Én is ezt tettem. Pár perccel utána, kiléptem az ajtón és elindultam utána.  Szeretem őt. Az embereknek bántja a szemét, hogy én 16 éves vagyok, ő pedig 26.Nem fogadnak el. Bántanak. Bármi amit csinálok, az nem felel meg...Miért? Miért kell ezt átélnem?"
Becsuktam a naplót és csak meredtem magam elé.Réka mindent leírt a naplójába. Akarom én ez? Igen. Ki fogom deríteni, hogy mi lett vele. Azt hiszem a holnapi teendőim közt van az is, hogy elmenjek abba a kávézóba, megnézni, hogy Gábor, (aki mostanra már 36 éves) él-e még.Talán megtudhatok egy pár dolgot Rékáról, tőle.
Kicsit felzaklattak ezek a tények, hogy Réka  valamilyen szinten félt a világtól.
Mivel a gondolataimat nem tudtam elterelni, inkább csak aludtam... Na jó.. ez nem nevezhető alvásnak. Miután lehunytam a szemem, eszem ágába sem volt elaludni. Ez volt az első nap.Mégis annyi minden motoszkált bennem.Megkedveltek? Vagy nem is bírnak annyira? Igazából tele voltam kérdésekkel, ezért anyuhoz fordultam tanácsért. Behívtam a szobámba, ő pedig leült az ágyam szélére. Szembe vele, helyet foglaltam és is, a fotelembe. Kérdőn nézett rám. Hirtelen rá ömlesztettem az összes megválaszolatlan kérdésemet, ami kicsit váratlanul jött neki,ezért megkért, hogy mondjam el még egyszer.
-Szeretném, ha kedvelnének.- sóhajtottam és hátradőltem
-Olyan legyél, akinek szeretnéd, hogy lássanak a többiek. Lehetsz szerény és visszahúzódó, de lehetsz nagyszájú, poénkodós is.Az alapján fognak megítélni, amilyennek mutatod magad. Légy önmagad és semmi gond nem lesz!- mosolygott
-Köszi anya!- megöleltem
Sokat gondolkodtam azon amit anyu mondott. Igaza van, ha önmagamat mutatom, akkor nem ítélhetnek el amiatt, aki vagyok. Ismét felnyitottam a laptop- omat és bejelentkeztem Facebookra. Nem volt változás. Megnyitottam az ismerőseim listáját, de az a személy akit látni akartam, nem volt ott.Márk, Nem jelölt be. Én sem őt. Majd lesz, ami lesz. Felugrott egy chat ablak. Gréti.
Gréti: Szia:) Felhívtad már?
Nelli: Szia:D Kit?
Gréti: Tudod kire gondolok:D
Nelli: Nem, nem hívtam még. És valószínűleg nem is fogom.
Gréti: Miért?:(
Nelli: Most komolyan... Teljesen más emberekkel barátkozik. Ők sokkal viccesebbek! Esélyem sincs:(
Gréti: Dehogynem! Csak próbálj beilleszkedni közéjük. :) Szeretni fognak...
Nelli: Hát jó.. Köszönöm:)
Gréti: Igazán nincs mit!De most mennem kell. Szia:)
Nelli: Byee
Szóval várok még egy kicsit a bejelöléssel. Eléggé későn kapcsoltam ki a gépet. Elmentem aludni.

Prológus

A nevem Nelli, és életem 15. évét töltöm nemsokára. A családommal pár napja költöztünk Budapestre. Eleinte teljesen fel voltam háborodva, hogy ott kell hagynom a barátaimat és a sulit is, de mostanra talán kicsit enyhült ez az érzés. A kamaszkor kellős közepébe vagyok és néha talán nem lehet bírni velem. Anyu és apu elég jól bírják a gyakori hisztis pillanataimat, mert a nővéremmel, Fruzsival már megjárták ezt az utat. Fruzsi már 19 éves, ezért ő már nem lakik velünk, de sokszor látogat minket, és megígérte, hogy segít a pakolásba. Végre van egy új szobám, amit úgy rendezek be, ahogyan én szeretném. Amúgy az emeleten található az összes szoba, a földszinten pedig a fürdőszoba, a nappali, és a konyha. Az emeletre felslisszoltam, majd lassan benyitottam az új szobámba. A cuccaim már itt voltak, már csak el kellett rendezni őket. Az ágyamat az ablak mellé raktuk és vele szembe a szekrényemet. Az íróasztalomat szintén az ágyammal szembe raktuk. A két fotelemet a tévé elé raktuk, így tökéletesen lehet látni a képernyőt. Fruzsi úgy döntött, hogy segít anyunak a nappaliba, ezért kiment a szobából.A szekrényembe pakoltam volna, be a ruháimat, amikor a felső polcról a fejemre esett egy könyv. A borítója kemény kötésű volt, szóval eléggé fájt. Felvettem a földről és kíváncsian lapoztam bele. Ez egy napló.

"Ha olyan helyzetbe vagy mint én, ígérem túl leszel rajta"- olvastam az első oldalon lévő sort.

A lány neve Réka, aki 1998-ban kezdte a napló írást. Nem fogom kidobni...végigolvasom.

-Nelli!Lejönnél egy percre?-kiabált apa

-Megyek!

A könyvet leraktam az ágyamra és lesiettem a földszintre.

-Mi lenne, ha megnéznénk egy filmet négyen?- kérdezte apa

Udvariatlanság lett volna, ha azt mondom, hogy szívesebben olvasnám Réka naplóját, ezért csak bólintottam és leültem a kanapéra, csatlakozva a filmezéshez.