A nevem Nelli, és életem 15. évét töltöm nemsokára. A családommal pár napja költöztünk Budapestre. Eleinte teljesen fel voltam háborodva, hogy ott kell hagynom a barátaimat és a sulit is, de mostanra talán kicsit enyhült ez az érzés. A kamaszkor kellős közepébe vagyok és néha talán nem lehet bírni velem. Anyu és apu elég jól bírják a gyakori hisztis pillanataimat, mert a nővéremmel, Fruzsival már megjárták ezt az utat. Fruzsi már 19 éves, ezért ő már nem lakik velünk, de sokszor látogat minket, és megígérte, hogy segít a pakolásba. Végre van egy új szobám, amit úgy rendezek be, ahogyan én szeretném. Amúgy az emeleten található az összes szoba, a földszinten pedig a fürdőszoba, a nappali, és a konyha. Az emeletre felslisszoltam, majd lassan benyitottam az új szobámba. A cuccaim már itt voltak, már csak el kellett rendezni őket. Az ágyamat az ablak mellé raktuk és vele szembe a szekrényemet. Az íróasztalomat szintén az ágyammal szembe raktuk. A két fotelemet a tévé elé raktuk, így tökéletesen lehet látni a képernyőt. Fruzsi úgy döntött, hogy segít anyunak a nappaliba, ezért kiment a szobából.A szekrényembe pakoltam volna, be a ruháimat, amikor a felső polcról a fejemre esett egy könyv. A borítója kemény kötésű volt, szóval eléggé fájt. Felvettem a földről és kíváncsian lapoztam bele. Ez egy napló.
"Ha olyan helyzetbe vagy mint én, ígérem túl leszel rajta"- olvastam az első oldalon lévő sort.
A lány neve Réka, aki 1998-ban kezdte a napló írást. Nem fogom kidobni...végigolvasom.
-Nelli!Lejönnél egy percre?-kiabált apa
-Megyek!
A könyvet leraktam az ágyamra és lesiettem a földszintre.
-Mi lenne, ha megnéznénk egy filmet négyen?- kérdezte apa
Udvariatlanság lett volna, ha azt mondom, hogy szívesebben olvasnám Réka naplóját, ezért csak bólintottam és leültem a kanapéra, csatlakozva a filmezéshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése