Elérkezett a suli első napja. Eléggé izgulok, hiszen kihagytam a gólyatábort, és már mindenki ismer mindenkit, csak én maradtam itthon. Mi a biztosíték arra, hogy jóba leszek mindenkivel? Semmi. A szüleim már biztos falra másznak a sok nyavalygásomtól, amit tíz percenként lerendezek. Nem igazán voltam elragadtatva a tükörben látott képtől, ezért kezdtem magammal valamit. A hajamat kiengedve hagytam, mivel hullámos és passzol az arcomhoz. Feltettem egy enyhe sminket, ami alapozóból, szempillaspirálból és tusból állt. Farmert és kék, kockás inget választottam, egy magas szárú fehér cipővel. Mikor már, épp elviselhető kinézetet alkottam magamnak, rájöttem, hogy a telefonomat este nem tettem fel töltőre és 5%-on van. Gyorsan feltettem tölteni. Már csak huszonöt perc maradt indulásig, én pedig még nem is reggeliztem. Leszaladtam a földszintre, ahol anyu várt a reggelivel. Anya szakács, ezért imádom, amikor ő főz nekünk. Palacsintát sütött, ami isteni lett.
-Most már indulnod kéne!- mondta apu, egy nagyot sóhajtva
-Egy pillanat!- válaszoltam, majd felszaladtam az emeletre a táskámért és a telefonomért.
A telefonom 35%-ra feltöltött, aminek nagyon örültem, talán kibír négy órát.Ma csak négy osztályfőnöki óránk lesz szerencsére. Ismét leszaladtam, majd a bejárati ajtó felé siettem.Megpördültem a tengelyem körül, mert eszembe jutott, Fruzsi első gimis napjából tanulva, hogy ha nem köszönök el, akkor azt fogják, hinni, hogy elzárkózom. Megöleltem anyut és aput, aztán végleg elindultam a Bánki Donát Gimnázium felé.
Két tannyelvű iskola, angolt és olaszt tanulunk. A felvételi éppen, hogy sikerült. Nem mondanám magam jó tanulónak, de azért a legrosszabbak közé se sorolhatnak. A sulihoz vezető út, nem olyan hosszú, inkább csak, annak tűnik, mert sokat kell kanyarodni.
A suli elé érve átfutott, az agyamon, hogy még hazamehetek, vagy akár elszökhetek egy másik országba. Inkább szembe nézek egy újabb akadállyal, hiszen úgyis csak pár órát kell kibírnom. Az ajtón belépve, megcsapott a stressz és az "úristen megint suli van" érzés. Apró gyomorgörccsel besiettem az osztályterembe, ahol még csak hatan voltak. Az osztálylétszám 19. Köszöntem, aztán kiválasztottam egy helyet magamnak, az ablak felőli padsorban a harmadik helyet. A padtársam egy szőke hajú lány, aki nagyon aranyos rózsaszín ruhákban volt, bár egy kicsit "túl" cuki. Előttem és mögöttem még üresen álltak a helyek.
-Téged nem láttalak a gólyatáborban...- elmélkedett a lány
- Nem, én nem voltam.Amúgy a nevem Nelli.És te pedig...?- néztem rá
-Gréta.- mosolygott
Hirtelen egy csapat futva érkezett a terembe, majd csapták be az ajtót maguk mögött. Valaki az ajtó másik oldalán próbálta kinyitni az ajtót, de hiába, mert ezen a végén hárman tartották. Mikor a külső ember végleg feladta, itt is elengedték, majd bejött az a fiú is. Röhögtek egy jót, aztán helyet keresek maguknak.
- Márk.- nyújtotta a kezét egy fiú aki elém ült
- Nelli.- ráztam meg a kezét
Csak egy pillanatig tartott az egész, aztán már ment is vissza ahhoz a csapathoz. Apró mosoly ült az arcomra. Szőke haja van és kék szeme, egyszerűen nagyon nagyon helyes. OMG...
Elővettem a füzetemet és egy kék tollat. Kitéptem egy lapot, majd odanyújtottam Grétának, hogy írja rá a telefonszámát. Ez van...szeretek ismerkedni.
"Kovács Gréta
06305981475"
Mikor adta volna vissza a papírt, valaki előbb kivette a kezéből mint én és felkiáltott.
-Valaki adjon egy tollat!- kiabálta egy barna hajú, eléggé alacsony fiú.
Odaadtam neki az enyémet és írni kezdett a lapra. Végül is körbe ment az osztályon és egy páran felírták a számukat rá. Grétához ért a papírlap, majd ismét írni kezdett rá.
Kriszti,Gergő,Dávid, Adri száma rajta volt, aztán megfordítottam és apró betűkkel ott volt Márké is.
-Hívd fel csajszi!- kacsintott Gréti
Gyorsan előkaptam a mobilomat és beleírtam mindenki számát. Eléggé jó fejnek tűnik a társaság, szóval már nem annyira félek köztük.
Az osztályfőnökünk sietett be a terembe, utána pedig helyet foglalt. Kissé idegesnek tűnt, ezért próbáltunk csöndbe lenni, de hiába, mert mindenki "Első nap és nem ismerek senkit" feeling-be volt.
Azt az utasítást kaptuk, hogy vegyünk elő egy füzetet és írjuk amit diktál. Csak a szokásosat, ami annyiból állt, hogy mennyi az osztálypénz, miket szabad és miket nem, saját felelősségre hozzunk értékes dolgokat, blablabla... Igazából, nagyon gyorsan eltelt ez a négy óra, szinte észre sem vettük. Úgy érzem sikerült megbarátkoznom mindenkivel, ezért boldogan és kivirultan indultam hazafelé. Ekkor még nem számítottam semmire. Fél úton, hirtelen valaki utánam kiáltott.
-Nelli!
Megfordultam és akkor csodálkozva pillantottam meg azt a társaságot, akik ma egész nap együtt voltak. Dávid, Kriszti, Gergő, Adri, Gréti, Laci és...és Márk. Mosolyogtam és egy helyben álltam, amíg oda nem értek hozzám. Azt sem tudtam, hogy miről beszélnek, de jobb volt úgy hazamenni, hogy nem vagyok egyedül.
Egész úton röhögtünk, mert tényleg, elképesztően viccesek és kedvesek,pedig még csak most ismerkedett meg az egész osztály.
Már szétfoszlott az egész csapat, csak Gréti jött velem egy utcába. Sikerült kibeszélnünk, a mai napot és a helyes fiúkat (ami elmaradhatatlan) .
A házba érve, letettem a táskámat és anyut kerestem.
-Hahó!- kiáltottam
-A konyhában vagyok!
Megöleltem anyát és készültem a beszámolóra, mert biztos, hogy mindent tudni akar.
-Milyen napod volt?-kérdezte
-Nagyon jó. Mindenki kedves, már barátaim is vannak!- vigyorogtam
Miután végigbeszéltük, hogy mit mondott az o.fő, megcsörrent a mobilja, ezért csak intet, hogy nyugodtan feljöhetek. A lépcsőn felszaladtam és beleültem a fotelembe. A laptopomat az ölembe helyeztem és felnéztem Facebookra. Hihetetlen, hogy már most bejelölt, szinte a fél osztály, köztük Gréti is,aki már üzit is küldött. Válaszoltam neki, aztán elhatároztam, hogy megteszem, amire egész nap vártam. A kezembe vettem Réka naplóját. Egy pár percig csak néztem és forgattam a kezeim közt, aztán beleolvastam.
"1998.12.04.
Az életem fenekestül felfordult mióta Gáborral találkoztam. IV. kerületi kávézóban találkoztunk. Gábor mindig oda jár. A szokásos helyén ült ma is. Szokásos hajtekergetés, miközben kávéját itta. Nem köszöntem neki, mivel megegyeztünk, hogy nem mutatkozunk együtt nyilvánosan. Senki nem tud rólunk. Természetesen amint észrevett, befejezte a kávé ivást és elindult kifizetni azt. Én is ezt tettem. Pár perccel utána, kiléptem az ajtón és elindultam utána. Szeretem őt. Az embereknek bántja a szemét, hogy én 16 éves vagyok, ő pedig 26.Nem fogadnak el. Bántanak. Bármi amit csinálok, az nem felel meg...Miért? Miért kell ezt átélnem?"
Becsuktam a naplót és csak meredtem magam elé.Réka mindent leírt a naplójába. Akarom én ez? Igen. Ki fogom deríteni, hogy mi lett vele. Azt hiszem a holnapi teendőim közt van az is, hogy elmenjek abba a kávézóba, megnézni, hogy Gábor, (aki mostanra már 36 éves) él-e még.Talán megtudhatok egy pár dolgot Rékáról, tőle.
Kicsit felzaklattak ezek a tények, hogy Réka valamilyen szinten félt a világtól.
Mivel a gondolataimat nem tudtam elterelni, inkább csak aludtam... Na jó.. ez nem nevezhető alvásnak. Miután lehunytam a szemem, eszem ágába sem volt elaludni. Ez volt az első nap.Mégis annyi minden motoszkált bennem.Megkedveltek? Vagy nem is bírnak annyira? Igazából tele voltam kérdésekkel, ezért anyuhoz fordultam tanácsért. Behívtam a szobámba, ő pedig leült az ágyam szélére. Szembe vele, helyet foglaltam és is, a fotelembe. Kérdőn nézett rám. Hirtelen rá ömlesztettem az összes megválaszolatlan kérdésemet, ami kicsit váratlanul jött neki,ezért megkért, hogy mondjam el még egyszer.
-Szeretném, ha kedvelnének.- sóhajtottam és hátradőltem
-Olyan legyél, akinek szeretnéd, hogy lássanak a többiek. Lehetsz szerény és visszahúzódó, de lehetsz nagyszájú, poénkodós is.Az alapján fognak megítélni, amilyennek mutatod magad. Légy önmagad és semmi gond nem lesz!- mosolygott
-Köszi anya!- megöleltem
Sokat gondolkodtam azon amit anyu mondott. Igaza van, ha önmagamat mutatom, akkor nem ítélhetnek el amiatt, aki vagyok. Ismét felnyitottam a laptop- omat és bejelentkeztem Facebookra. Nem volt változás. Megnyitottam az ismerőseim listáját, de az a személy akit látni akartam, nem volt ott.Márk, Nem jelölt be. Én sem őt. Majd lesz, ami lesz. Felugrott egy chat ablak. Gréti.
Gréti: Szia:) Felhívtad már?
Nelli: Szia:D Kit?
Gréti: Tudod kire gondolok:D
Nelli: Nem, nem hívtam még. És valószínűleg nem is fogom.
Gréti: Miért?:(
Nelli: Most komolyan... Teljesen más emberekkel barátkozik. Ők sokkal viccesebbek! Esélyem sincs:(
Gréti: Dehogynem! Csak próbálj beilleszkedni közéjük. :) Szeretni fognak...
Nelli: Hát jó.. Köszönöm:)
Gréti: Igazán nincs mit!De most mennem kell. Szia:)
Nelli: Byee
Szóval várok még egy kicsit a bejelöléssel. Eléggé későn kapcsoltam ki a gépet. Elmentem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése